Áltudomány vagy önfejlesztő módszer?
Azok, akik az agykontrollt áltudománynak tekintik, általában az alábbi érveket szokták felhozni:
- Az agykontroll azon a téves feltételezésen lapul, hogy az agyunknak csak egy kis részét használjuk ki, és hogy a többi rész paranormális képességeket rejt.
- Nem felel meg a tudományos módszernek, mert nem teszteli és igazolja állításait empirikus adatokkal és kísérletekkel.
- Nem veszi figyelembe az agy működésének és szerkezetének mai ismereteit, hanem elavult vagy félreértett elméletekre támaszkodik.
- Az agykontroll-elmélet hívei és főleg terapeutái nem tisztelik a tudományos szakmaiságot és etikát, hanem kereskedelmi célokat szolgálnak, és megtéveszti a jóhiszemű embereket.
- E módszer gyakorlói nem nyitottak a kritikára és a vitára, hanem dogmatikusan ragaszkodnak a saját nézeteihez, és elutasítja az alternatív magyarázatokat.
Ehhez képest természetesen az agykontroll hívei másképp látják a helyzetet, és ők is fel tudnak sorolni érveket amellett, hogy eljárásuk tudományosan megalapozott és hasznos módszer. A vita tehát nem egyszerűen eldönthető, hanem sok múlik azon, hogy milyen szempontokat és kritériumokat tartunk fontosnak a tudományosság megítélésében.
Meghatározása szerin az agykontroll egy önfejlesztő módszer, amely segít kihasználni az elmében rejlő lehetőségeket, alkalmas a stresszkezelésre, könnyebb tanulási és más célok elérésére, egészségmegőrzésre. Alapja az alfa állapot. Ez mélyen ellazult, de tudatos állapot, amelyben a jobb és a bal agyfélteke együttműködik. Az alfa állapotban az elme befogadóbbá válik a pozitív gondolatokra és képzetekre, amelyek hatással vannak a testre és a viselkedésre. Tanfolyamokon megtanulhatók olyan technikák, amelyek segítenek elérni az alfa állapotot és felhasználni azt különböző célokra.
Az agykontroll fiziológiai és egészségügyi alapja az, hogy az elme és a test összefügg egymással, és hogy a gondolatok és érzelmek befolyásolják a testi folyamatokat. E felismerés segít abban, hogy tudatosan irányítsuk ezeket a folyamatokat, például az immunrendszer működését, a vérnyomást, a hormontermelést vagy a fájdalomérzetet.
Mindez sok hasonlóságot mutat az ősi keleti ayurvédikus gyógyítási eljárásokkal, miközben a képzeletgyakorlatok segítenek megteremteni a gyógyulás feltételeit, illetve megelőzni vagy leküzdeni bizonyos betegségeket. De e módszer nem helyettesíti az orvosi kezelést, hanem csak kiegészíti azt.
